Az emberi történelem során már számos gondolkodó megpróbálta bizonyos szempontok és ismeretek alapján csoportosítani az élőlényeket. Az első tudományos szempontból Arisztotelész állatrendszertana volt. Piros vérűekre és piros vér nélküliekre osztva az állatokat. (A piros vér egyébként a hemoglobinnak köszönhető, zárt vérkeringéssel rendelkező állatok sajátja, pl emlősök, madarak, halak, a piros vér nélküliek pl.: polipok rákok csigák sajátossága a nyílt keringés a hemolimfa)

A felvilágosodás során a bővülő tudományos ismerettár igényelte  bővebb csoportosítást. Karl Linné A Természet Rendszere című művében csoportosította az élőlényeket. Tőle eredő kettős nevezéktan és rendszertani csoportok továbbfejlesztett verzióját használjuk ma is.

A biológiai rendszerezés alapegysége a faj. A kettős nevezéktanban egy fajt latinul a generikus (nemi állatoknál vagy gombák és növényeknél nemzetségnév) és egy specifikus (faji) nevek kettőséből rakják össze. Pl : Ursus arctos (barna medve) Ursus americanus (fekete medve). A magyar elnevezés felcseréli a nemet és a fajt.

Egy fajba tartozónak tekintjük azokat, amik belső felépítésükben csaknem megegyeznek, és egymás között termékeny utódokat tudnak létrehozni.

Faj alatti rendszerezést is használnak. A kutya a Canis lupus fajba tartozik - ahová a farkas is. Tehát a farkassal egy fajt alkotnak. A kutya azon belül a Canis lupus familiaris alfajba (vagy rasszba) tartozik. Ezen belül vannak fajták.

Arisztotelész és Linné rendszere is mesterséges rendszernek tekinthető, mert random tulajdonságokat kiemelve szedték csoportokba az élőlényeket.

Linné a könyvében a növényeket a termők és a porzók száma alapján csoportosította. A tulajdonságok önkényesen kiemeltek voltak, távoli fajok is kerülhettek egy kategóriába. Ez a mesterséges rendszerek egyik hátránya. Ha mondjuk egy tudós talál egy új növényt és elmondja róla, hogy 6 porzója van, akkor azzal nem sokra mennek, ha viszont a természetes rendszerezés alapján elmondja, hogy például zárvatermő, akkor már egy nagy halom dolgot tud róla a másik tudós.

A természetes (vagy fejlődéstörténeti) rendszerek az élővilág (feltételezett) fejlődése alapján sorolja egy kategóriába az élőlényeket. Ennek alapja, hogy a fajok változnak, új fajok elkülönülnek, mások kipusztulnak. Minden alkategóriába tartozó beletartozik a felette állóba is.

Kihalt fajokról a leletek alapján tudunk ami lehet az élőlény megkövesedett maradványa (kövület) vagy negatív mintája a megkövesedett földkéregben (lenyomat). Korukat a szén (kövületeknél) és a kálium (lenyomatoknál) radioaktív bomlásának sajátosságai alapján állapítják meg. Őket is besorolják a ma ismert rendszerbe, hiszen a fejlődéstörténetbe beleilleszthetők. 

Pl.:

• Ország : Állatok
• Törzs : Gerincesek
• Osztály : Emlősök
• Rend : Főemlősök
• Család : Emberfélék
• Nemzetség : Homo
• Faj : Sapiens

L. Margulis & Whittaker rendszere példa a természetes rendszerre.